Halászbástya

A Halászbástya Budapest egyik fő turisztikai látványossága, mely a Budai várnegyedben, Budapest I. kerületében található. A neoromán stílusú épületegyüttes a régi budai várfalak helyén épült 1895 és 1902 között Schulek Frigyes tervei alapján az 1896-os millenniumi évfordulóhoz kötődő városrendezés keretében.

A Halászbástya elnevezést a hagyomány azzal magyarázza, hogy a középkorban a várfalnak ezt a részét a halászok céhe védte, valószínűbb azonban az, hogy az alatta elterülő városrészről, a Halászvárosról kapta a nevét. Az építményt már 1850-ben is Halászbástyának nevezték.

Az épületegyüttes 1987 óta az UNESCO Világörökség része a Budai Várnegyed részeként. A Dunával párhuzamos főhomlokzata nagyjából 140 méter hosszúságú, melyből a déli folyosószárny majdnem 40 méter, a középső díszes mellvédfal 35 méter, az északi hossza pedig 65 méter.

A Halászbástya Budapest második világháborús ostroma során több helyen súlyosan megsérült, az 1953-ig tartó helyreállítási munkálatokat Bors László építőművész vezette.


A Halászbástya részei

A Halászbástyát három épületrész és több kisebb egység teszi egésszé.

  • Lépcsők
  • Északi és déli bástyák, folyosók
  • Szent István szobor és a déli bástyaudvar

A Halászbástya szobrai:

  • Hunyadi János szobra
  • Szent György szobor
  • Julianus barát szobor
  • Gerhardus barát szobor

A Halászbástya 7 csúcsos süvegű tornya a 7 magyar törzset jelképezi, akik az országot 895-ben megalapították. Folyosóit és a bástyákat korhű kiképzésű kandeláberek és függőlámpák világítják meg.

Lépcsők

A lépcsőzet három szakaszból áll, melyet Schulek Frigyes eredetileg a Duna partjáig akart levinni. Amíg nem épült meg a Halászbástya a Várhegyre a bástya déli falába húzódó, hosszú, sötét és szűk Jezsuita lépcsőn lehetett feljutni. Schulek ezt átalakította, és helyenként kiszélesítette, a feljárat alsó kapuját díszítettséggel látta el, a román kori templom maradványaiból feltárt kőoroszlán domborművével.
Halászbástya
Halászbástya
A lépcsőfeljárat jobb és bal oldalán, három-három íves fülkemélyedésben, különböző fegyvernemeket képviselő Árpád-kori harcosok szobrát helyezték el.

A Halászbástya kevésbé ismert, a bástya déli tövéből induló és a Vízivárosban véget érő, vöröstégla borítású Jezsuita lépcső.
Halászbástya - Jezsuita-lépcső
Bélletes kapuja fölött egy oroszlános domborművet figyelhetünk meg, amely az építkezés során feltárt román kori templomból származik.

Északi és déli bástyák, folyosók

Az északi és déli bástyákat, valamint a bástyaudvart képező folyosókat lent, a Bástyafokok között kétfelől csatlakozó lépcsőzet, fent, az udvarok szintjén pedig mellvédfal köti össze. Schulek a Várhegynek ezt az alapvetően hadi célokat szolgáló területét, békés sétánnyá és kilátó objektummá alakította át úgy, hogy a Várhegy építészetileg kevéssé jelentős szakasza, a Várhegy egyik jelentőségteljes építészeti egységét alkossa a mögöttes Mátyás-templom belekomponálásával.

Halászbástya
Schulek a volt bástyafalak szegélyei mentén fedett folyosókat alakított ki, nyitott oszlopcsarnoksoron nyugvó boltozattal, amelyek felett olyan járható teraszt nyitott, amelyek sarkait kúpos fedelű bástyák díszítenek. Jelenleg ez a terület kilátóul szolgál.

Szent István szobor és a déli bástyaudvar

A Halászbástya épületegyüttesének harmadik nagy egységét a déli bástyaudvar és a hozzátartozó országalapító, Szent István lovasszobra alkotja. Schulek a szobor elkészítésére Strobl Alajos szobrászművészt kérte fel, aki 1898-ban kezdte el a szobor mintázását és 1903-ban fejezte be. A szobor öntését és elhelyezését követően, annak ünnepélyes leleplezése 1906. május 21-én történt meg.
Halászbástya - Szent István szobor
Halászbástya - Szent István szobor
Halászbástya - Szent István szobor
Halászbástya - Szent István szobor
A szoborhoz Schulek tervezte meg a neoromán stílusú alapzatot, aköré pedig az ovális alaprajzú, áttört kő- és mellvédkorlátot, amelyet a déli bástyaudvar mértani középpontjában helyeztetett el. Az alapzat építményét domborművek díszítik, amelyek István király uralkodásának egy-egy nevezetes mozzanatát örökítik meg.


A Halászbástya története

Budapest egyik legfestőibb építménye a középkori városfal részeként már a XV. században állt. Az Árpád-házi királyok idejében a Várhegy szállás- és védelmi helyként is szolgált, majd IV. Béla uralkodása idején vált a terület nagyobb jelentőségűvé, végül Mátyás király idején lett a Várhegy az uralkodók felségterületévé. Bástyáit és védőműveit a török uralom idején megerősítették, ugyanakkor újra és újra megrongálódtak.

Miután 1874-ben a vár erődjellege megszűnt, több terv is készült a városképi szempontból fontos, ám akkori állapotában szegényes hatású, téglából épült falszakasz kiépítésére. Ehhez végül az 1890-es években a Mátyás-templom átépítése hozta el az alkalmat, mely szerint az impozáns épülethez méltó környezetet kellett teremteni.

A mai Halászbástya, a hajdani „Híradás” toronytól a Jezsuita lépcsőig terjedő bástyaszakasz alapfalaira épült. Átépítése 1899-ben kezdődött és 1905-ben fejeződött be. A Fővárosnak 1905. október 9-én adták át.

Az építmény a II. világháború alatt több helyen is súlyosan megsérült, de mivel ekkor már Budapest kiemelt nevezetességei közé tartozott, helyreállítása prioritást élvezett.  Az 1953-ig tartó helyreállítási munkálatokat Bors László, a feladatra államilag kijelölt építőművész vezette.

Az ezt követő évtizedekben a karbantartások hiánya miatt a Halászbástya állapota fokozatosan leromlott. A 80-as években ugyan különítettek el pénzt a felújításokra, a munkálatok 1990-92-ben leálltak. Az I. kerületi önkormányzat 1994-ben saját erejéből kezdte folytatni a rekonstrukciót, a költségekből a Fővárosi Önkormányzat és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal is kivette a részét. Végül 2003 novemberében adták át a nagyközönségnek a felújított épületegyüttest.


Cím: 1014 Budapest, Szentháromság tér 5.