Halászbástya
A Halászbástya Budapest egyik fő turisztikai látványossága, mely a Budai várnegyedben, Budapest I. kerületében található. A neoromán stílusú épületegyüttes a régi budai várfalak helyén épült 1895 és 1902 között Schulek Frigyes tervei alapján az 1896-os millenniumi évfordulóhoz kötődő városrendezés keretében.
A Halászbástya elnevezést a hagyomány azzal magyarázza, hogy a középkorban a várfalnak ezt a részét a halászok céhe védte, valószínűbb azonban az, hogy az alatta elterülő városrészről, a Halászvárosról kapta a nevét. Az építményt már 1850-ben is Halászbástyának nevezték.
Az épületegyüttes 1987 óta az UNESCO Világörökség része a Budai Várnegyed részeként. A Dunával párhuzamos főhomlokzata nagyjából 140 méter hosszúságú, melyből a déli folyosószárny majdnem 40 méter, a középső díszes mellvédfal 35 méter, az északi hossza pedig 65 méter.
A Halászbástya Budapest második világháborús ostroma során több helyen súlyosan megsérült, az 1953-ig tartó helyreállítási munkálatokat Bors László építőművész vezette.
A Halászbástya részei
A Halászbástyát három épületrész és több kisebb egység teszi egésszé.
- Lépcsők
- Északi és déli bástyák, folyosók
- Szent István szobor és a déli bástyaudvar
A Halászbástya szobrai:
- Hunyadi János szobra
- Szent György szobor
- Julianus barát szobor
- Gerhardus barát szobor
A Halászbástya 7 csúcsos süvegű tornya a 7 magyar törzset jelképezi, akik az országot 895-ben megalapították. Folyosóit és a bástyákat korhű kiképzésű kandeláberek és függőlámpák világítják meg.
Lépcsők
A lépcsőzet három szakaszból áll, melyet Schulek Frigyes eredetileg a Duna partjáig akart levinni. Amíg nem épült meg a Halászbástya a Várhegyre a bástya déli falába húzódó, hosszú, sötét és szűk Jezsuita lépcsőn lehetett feljutni. Schulek ezt átalakította, és helyenként kiszélesítette, a feljárat alsó kapuját díszítettséggel látta el, a román kori templom maradványaiból feltárt kőoroszlán domborművével.
A lépcsőfeljárat jobb és bal oldalán, három-három íves fülkemélyedésben, különböző fegyvernemeket képviselő Árpád-kori harcosok szobrát helyezték el.
A Halászbástya kevésbé ismert, a bástya déli tövéből induló és a Vízivárosban véget érő, vöröstégla borítású Jezsuita lépcső.
Bélletes kapuja fölött egy oroszlános domborművet figyelhetünk meg, amely az építkezés során feltárt román kori templomból származik.
Északi és déli bástyák, folyosók
Az északi és déli bástyákat, valamint a bástyaudvart képező folyosókat lent, a Bástyafokok között kétfelől csatlakozó lépcsőzet, fent, az udvarok szintjén pedig mellvédfal köti össze. Schulek a Várhegynek ezt az alapvetően hadi célokat szolgáló területét, békés sétánnyá és kilátó objektummá alakította át úgy, hogy a Várhegy építészetileg kevéssé jelentős szakasza, a Várhegy egyik jelentőségteljes építészeti egységét alkossa a mögöttes Mátyás-templom belekomponálásával.
Schulek a volt bástyafalak szegélyei mentén fedett folyosókat alakított ki, nyitott oszlopcsarnoksoron nyugvó boltozattal, amelyek felett olyan járható teraszt nyitott, amelyek sarkait kúpos fedelű bástyák díszítenek. Jelenleg ez a terület kilátóul szolgál.
Szent István szobor és a déli bástyaudvar
A Halászbástya épületegyüttesének harmadik nagy egységét a déli bástyaudvar és a hozzátartozó országalapító, Szent István lovasszobra alkotja. Schulek a szobor elkészítésére Strobl Alajos szobrászművészt kérte fel, aki 1898-ban kezdte el a szobor mintázását és 1903-ban fejezte be. A szobor öntését és elhelyezését követően, annak ünnepélyes leleplezése 1906. május 21-én történt meg.
A szoborhoz Schulek tervezte meg a neoromán stílusú alapzatot, aköré pedig az ovális alaprajzú, áttört kő- és mellvédkorlátot, amelyet a déli bástyaudvar mértani középpontjában helyeztetett el. Az alapzat építményét domborművek díszítik, amelyek István király uralkodásának egy-egy nevezetes mozzanatát örökítik meg.
A Halászbástya története
Budapest egyik legfestőibb építménye a középkori városfal részeként már a XV. században állt. Az Árpád-házi királyok idejében a Várhegy szállás- és védelmi helyként is szolgált, majd IV. Béla uralkodása idején vált a terület nagyobb jelentőségűvé, végül Mátyás király idején lett a Várhegy az uralkodók felségterületévé. Bástyáit és védőműveit a török uralom idején megerősítették, ugyanakkor újra és újra megrongálódtak.
Miután 1874-ben a vár erődjellege megszűnt, több terv is készült a városképi szempontból fontos, ám akkori állapotában szegényes hatású, téglából épült falszakasz kiépítésére. Ehhez végül az 1890-es években a Mátyás-templom átépítése hozta el az alkalmat, mely szerint az impozáns épülethez méltó környezetet kellett teremteni.
A mai Halászbástya, a hajdani „Híradás” toronytól a Jezsuita lépcsőig terjedő bástyaszakasz alapfalaira épült. Átépítése 1899-ben kezdődött és 1905-ben fejeződött be. A Fővárosnak 1905. október 9-én adták át.
Az építmény a II. világháború alatt több helyen is súlyosan megsérült, de mivel ekkor már Budapest kiemelt nevezetességei közé tartozott, helyreállítása prioritást élvezett. Az 1953-ig tartó helyreállítási munkálatokat Bors László, a feladatra államilag kijelölt építőművész vezette.
Az ezt követő évtizedekben a karbantartások hiánya miatt a Halászbástya állapota fokozatosan leromlott. A 80-as években ugyan különítettek el pénzt a felújításokra, a munkálatok 1990-92-ben leálltak. Az I. kerületi önkormányzat 1994-ben saját erejéből kezdte folytatni a rekonstrukciót, a költségekből a Fővárosi Önkormányzat és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal is kivette a részét. Végül 2003 novemberében adták át a nagyközönségnek a felújított épületegyüttest.
Cím: 1014 Budapest, Szentháromság tér 5.