Magyar Nemzeti Múzeum
A Nemzeti Múzeum Magyarország legnagyobb múzeuma, mely a magyar történelem tárgyi emlékei gyűjti és mutatja be. Főépülete Budapest VIII. kerületében, a Múzeum körúton található.
Nemzeti Múzeum: 3 500 000 műtárgy, 402 000 év leletkincsének őrzője, 1000 év történelme, Magyarország első múzeuma.
Már a 14. századtól létrejöttek gyűjteménynek, melyek a magyarság kiemelten fontos tárgyait, műkincseit őrizték, ezek rendre királyi gyűjtemények voltak. Mátyás már képzőművészeti anyagot is gyűjtött. A török uralom alatt a királyi gyűjtemények szétszóródtak és részben megsemmisültek, helyüket a főurak gyűjteményei vették át, a Thurzók, Zrínyiek, Nádasdiak kincsei. A 18. századra már oktató céllal is létrejöttek gyűjtemények Debrecenben, Pápán és Sárospatakon.
A felvilágosodás és romantika hatására Európa-szerte nemzeti múzeumok létesültek, elsőként a British Museum, melyek a nemzet történeti és művészeti értékeit és alkotásait gyűjtötték. Az 1802-ben létrejött Magyar Nemzeti Múzeum időrendben Európa harmadik nemzeti múzeuma.
A Magyar Nemzeti Múzeum tagintézményei
- Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma
- Balassa Bálint Múzeum – Esztergom
- Babits Mihály emlékház – Esztergom
- Szlovák tájház – Pilisszentlélek
- Régészeti bemutatóhely – Vértesszőlős
- Rákóczi vár – Sárospatak
- Kossuth Lajos szülőháza – Monok
- Mátyás Király Múzeum – Visegrád
- Széchenyi István emlékkiállítás – Nagycenk
- Vay Ádám Muzeális Gyűjtemény – Vaja
- Báthori István Múzeum – Nyírbátor
- Palóc Múzeum – Balassagyarmat
- Villa Romana Baláca – Római kori villagazdaság és romkert – Nemesvámos
- Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely és Csolt Monostor – Középkori Romkert – Vésztő
A Magyar Nemzeti Múzeum feladata, hogy tudományos módszerekkel gyűjtse, megőrizze és bemutassa a Kárpát-medence tájai és lakói, továbbá a magyar nemzet történetére vonatkozó emlékeket az őskortól napjainkig. A múzeumot az Országgyűlés 2011-ben nemzeti emlékhellyé nyilvánította.
A Nemzeti Múzeum alapítása
A múzeum alapításától a múzeum intézménnyé válásáig terjedő időszak igen küzdelmesnek bizonyult.
A gyűjtemény ekkor 11 884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 db aranyérmét, továbbá régiségeket, valamint néhány képmást tartalmazott. Ezek a tárgyak képezték a Nemzeti Múzeum első gyűjteményét.
A múzeumi anyagot először az egykori pesti pálos kolostorban, majd a napóleoni háború után a régi egyetem épületében helyezték el. Az 1807-es országgyűlés a nemzet tulajdonába vette az új intézményt és közadakozásra szólította fel az ország lakosait. Az adományok közül az egyik legjelentősebb az alapító feleségének, Festetics Juliannának értékes ásványgyűjteménye volt, mellyel megvetette a későbbi Természettudományi Múzeum alapját 1808-ban.
Az épület tervezésével Pollack Mihályt bízták meg, a magyarországi klasszicista építészet jelentős alakját, aki addigra már komoly hírnevet szerzett több impozáns épület tervezésével. Az építkezés 1837-1847-ig tartott.
A Nemzeti Múzeum épülete
A Nemzeti Múzeum épülete 1847-ben készült el klasszicista stílusban Pollack Mihály tervei alapján. A főlépcsőházat Lotz Károly és Than Mór allegorikus freskói díszítik.
A múzeum épülete 109 x 70 méter alapterületű, két belső udvarral rendelkezik, alaprajza keresztirányban megnyújtott. Párkánymagassága a felszíntől mérve 24 méter, beépített alapterülete 7894 négyzetméter. A nyolcoszlopos, római stílusú portikusz 34,7 méter széles és 27,3 méterrel lép ki a homlokfal elé.
A timpanon szobordíszei Raffael Monti milánói szobrász alkotásai. Középen Pannónia nőalakja , kezében egy-egy babérkoszorúval, melyet jobbról a tudomány és a művészet, balról a történelem és a hírnév megszemélyesítőjének nyújt át. A jobb sarokban lévő alak a Dunát, a bal sarokban lévő a Drávát szimbolizálja.
A földszinti előcsarnok kör alaprajzú tér, majd következik a három karú lépcső, amelynek a végén érkezünk meg a reprezentatív térhez.
Múzeumkert
A múzeum környékének esztétikus kialakítására tervezték meg a múzeumkertet. Nyugatról a Múzeum körút, délről a Múzeum utca, keletről a Pollack Mihály tér és Budapest VIII. kerületének Palotanegyed városrésze, északról a Bródy Sándor utca határolja.
A dualizmus korában, egészen a Parlament felépültéig a Múzeumkert számított az ország központi terének, mivel a felsőház a múzeum épületében, a képviselőház pedig a kert melletti egyik palotában ülésezett.
A Nemzeti Múzeum kertjében tartják minden év májusában a Múzeumok Majálisát. A rendezvényen Magyarország legkülönbözőbb múzeumai mutatják be kiállítás-kínálatukat, programjaikat és kreativitásukat.
A Nemzeti Múzeum Állandó kiállításai
Magyarország története I. rész
A történeti kiállítás első fele Magyarország történetét az államalapítástól a XVIII. század elejéig mutatja be. A honfoglalás után a magyar királyság létrehozása és megszervezése volt a legfontosabb feladat, a kereszténység felvétele biztosította az ország helyét a keresztény Európa ekkor alakuló új államai között.
Tárgyak sokasága szemlélteti, hogyan alakult évszázadokon át a társadalom szegényebb és gazdagabb rétegeinek mindennapi élete.
Magyarország története II. rész
A történeti kiállítás második fele az újkori és a modern kori történelmünk jeles személyiségeit és történelemformáló eseményeit idézi meg a Rákóczi-szabadságharctól a trianoni Magyarországon át a kommunista rendszer összeomlásáig.
Kelet és Nyugat határán
A régészeti kiállítás az őskőkortól a honfoglalásig tárja látogatók elé a magyar föld népeinek történetét. A használati tárgyak, ékszerek, fegyverek, hangszerek és sok egyéb lelet a Kr.e. 400 000 – Kr.u. 804-ig tartó korszakból származik, amelyeket izgalmas ásatások során, vagy épp szerencsének köszönhetően találtak meg az elmúlt évszázadokban.
Tíz teremre osztva az egyes korok emlékeivel találkozhat a látogató.
A Koronázási palást
A Nemzeti Múzeum páratlan értékű relikviája a magyar uralkodók koronázásán viselt egykori palást. A palást eredetileg henger alakú, zárt miseruha volt, melyet később alakítottak át palásttá. A ráhímzett felirat szerint Szent István király és Gizella királyné készíttette és ajándékozta 1031-ben a Székesfehérvári Szűz Mária egyháznak.
Alapanyaga rozettamintás bizánci selyem, amelyet csaknem teljesen beborít az aranyszállal hímzett díszítés. Hátán Y alakú kereszt van.
Lapidárium – római kőtár
A Lapidáriumnak a múzeum főépületének déli udvara alatt és a hozzá kapcsolódó pince rendszer egyik helyiségében berendezett kiállítótér ad otthont.
A kiállítás a múzeum nemzetközileg is számon tartott gazdag gyűjteményéből a legjellemzőbb kőemlék típusokat mutatja be:
- urnatartó kőedényt
- sírköveket
- szarkofágokat
- kis, templom formájú síremlékek (aediculák) elemeit
- isteneknek szentelt fogadalmi oltárokat
- építkezéseket megörökítő feliratokat
A kőemlékek a Pannoniára vonatkozó történeti, művészettörténeti ismereteinket egészítik ki egy olyan korban, amelyből csak kevés történetírói adat maradt fenn. A kőemlékek feliratai hírt adnak a tartomány bennszülött lakosságának és a római bevándorlók társadalmának, hivatalainak felépítéséről, adatokat tartalmaznak a gazdasági életre, a katonai csapatok állomáshelyeire vagy a katonák származására vonatkozóan. A hadtörténeti és politikai eseményekre is a feliratokból következtethetünk (katonai őrhelyek építése a dunai határ mentén, császári látogatás a tartomány több városában és katonai táborában).
A felirat nélküli és domborműves kőemlékek alapján megismerhetjük a rómaiak temetkezési szokásait és a korabeli viseletet, valamint az itt lakók mindennapjaiba is bepillanthatunk.
Seuso-kincsek
A Seuso-kincs a 350 és 450 közötti Római Birodalom Pannonia Valeria nevű dunamelléki provinciájából származó díszes ezüst lakomakészlet (kancsók, tálak, kézmosókészlet, illatszeres doboz) összefoglaló neve.
A Seuos-kincs ma ismert 14 edénye és az elrejtésükre használt rézüst a késő római császárkor egyik legértékesebb kollekciója. A kincsek összsúlya 65,5 kilogramm, anyaguk szokatlanul nagy tisztaságú ezüst. Nevét a tálalókészlet egyik darabjának egy aranyozott ezüsttál latin nyelvű verses feliratában megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta, aki egy gazdag hadúr, tartományi főtisztviselő volt.
A Seuso-kincs. Pannonia fénye című állandó kiállításon három elegáns térben csodálhatja meg a közönség a késő római császárkor egyik legértékesebb leletegyüttesét.
A kiállítás a leletegyüttes művészi értéke mellett a római korban képviselt értékével is foglalkozik, azaz segít meghatározni egykori tulajdonosának a társadalomban elfoglalt helyét, pozicionálja a késő római nemesfém tárgyakat tartalmazó kincsleletek sorában a Seuso-kincset és hangsúlyozza annak jelentőségét.
Az egykor folyosóként szolgáló terem egyfajta beavató szerepet tölt be mielőtt a látogató belép abba a két nagyobb térbe, amelyben megtekintheti a Seuso-kincs 14 ezüstedényét és az elrejtésükre használt rézüstöt, valamint a Seuso-kincshez köthető kőszárhegyi ezüstállványt.
Az új állandó kiállítás első terme ennek megfelelően a kései Római Birodalom elitkultúrájának bemutatásával és a szükséges alapinformációk közvetítésével készíti fel a látogatót a Seuso-kincs megértésére és befogadására.
Cím: 1088 Budapest, Múzeum körút 14-16.
Web: mnm.hu/
Facebook: www.facebook.com/nemzetimuzeum
