A Mala-forrásalagút Hévíz városrész és a Fürdő Szálló alatt húzódó, részben felújított és bejárható járatrendszer Esztergomban. Bejárata a Szent István Strandfürdő területéről nyílik.
Korábban Esztergom ezen a részén volt a Hévíz tó, amit a Szent Tamás hegyből folyó hévizek tápláltak. A tavat 1838-ban lecsapolták, az alagutat pedig a tó forrásvizének elvezetésére építették. A térségben 15 meleg, illetve langyos forrás működött. A Mala-forrásalagút sokáig rejtve maradt a nagyközönség előtt, azonban az 1995-ös felújítása óta bárki megtekintheti.
A járatok a szálloda mögötti strand területéről közelíthetőek meg. Az alagútrendszer építője feltehetőleg Gramling Ignác ácsmester volt, aki a Fürdő Szálló alapozását is végezte. A forrás 29 ˚C-os vízhozama a Dorogi-medence szénkitermelése miatt csökkenni kezdett a huszadik században.
A források vízhozama a Dorogi-medence szénkitermelése miatt ugyan csökkenni kezdett a huszadik században, azonban az 1990-es évekre már csak Lencsehegy maradt az egyetlen üzemelő bánya. A többi bányát bezárták és betömedékelték, emiatt a víz elkezdett visszatérni az alagútba. 1995-ben egyes részeit felújították, ezek a részek ma bejárhatóak.
Fürdő Szálló – Esztergom
A Fürdő szálló 1842-ben épült fel Zofahl Lőrinc tervei alapján, klasszicista stílusban. Az épületegyüttes 1600 vörösfenyő cölöpre épült színházteremmel, gőz és kádfürdővel. Az épület sokáig az esztergomi káptalan tulajdona volt, amely gyorsan a helyi kulturális élet központja lett.
A 20. században az épület több nagy átépítésen esett át. A színháztermet a hatvanas években elbontották, 1964-ben pedig hozzáépítettek egy modern vasbeton üvegszárnyat.
A rendszerváltás után az épület állaga folyamatosan romlott, az omlásveszély miatt az előtte levő járdaszakaszt is le kellett zárni.
Az utolsó előadást, a János vitézt 1951-ben tartották.