Lánchíd
A Széchenyi Lánchíd az első állandó híd a teljes magyarországi Duna szakaszon, Budapest egyik legismertebb szimbóluma. Az 1839 és 1849 között épült híd Budapest I. és V. kerületét köti össze, építését gróf Széchenyi István kezdeményezte. A Lánchíd tervezője Széchenyi István felkérésére William Tierney Clark, a kivitelezés irányítója pedig a skót származású Adam Clark volt. Utóbbi később Magyarországon telepedett le, róla nevezték el az alagút és Lánchíd közötti teret: Clark Ádám tér.
Az építkezés fő befektetője, valamint a finanszírozás szervezője báró Sina György volt. A nagy befektetésére tekintettel 87 évre kapott hídvám szerzési jogot, amely végül csak 20 évig tartott az 1867-es kiegyezés okán. A cölöpök leverése két évet vett igénybe, ezután az alapkövet 1842. augusztus 24-én az V. Ferdinánd királyt képviselő József nádor tette le.
A híd pillérei a Duna medrében, teherbíró talajon állnak, az alapsík a hídfőknél 5,1 méterre, a budai pillérnél 12,6 méterre, a pestinél 7,3 méterre a nulla vízszint alatt. A mederpillérek magasabbak mint 55 méter, illetve 60 méter. A pillérek, hídfalak 1847 júliusára készültek el. A szabadságharc alatt a híd építése lelassult. Hol az egyik, hol a másik hadviselő fél akarta a majdnem kész hidat átjárhatatlanná tenni, ezzel meghiúsítva az ellenség átvonulását.
A Lánchíd egy háromnyílású, kőpilléres, merevítőtartós függőhíd. Első közös építménye Budának és Pestnek.
A hídfők kőoroszlánjait Marschalkó János lőcsei szobrászművész készítette, melyeket csak 1852-ben állítottak fel.
Kezdetben a hídon való átkelésért mindenkinek fizetnie kellett, még a nemeseknek is, így a lánchíd nem csak egy műszaki mestermű, hanem a közteherviselés jelképe lett.
A lánchíd főbb adatai:
- Hídhossz: 380 méter
- Hídszélesség: 14,5 méter
- Kocsipálya szélesség: 6,4 méter (eredetileg 5,4 méter) 2 x 1 forgalmi sáv
- Gyalogjárdák szélessége: 2,2 méter (eredetileg 1,8 méter)
A forgalomtól egyre veszélyesebben kilengő hidat 1913 és 1915 között megerősítették és átépítették.
A Lánchíd lerombolása és újjáépítése
A II. világháború végén a visszavonuló német hadsereg felrobbantotta maga mögött a hidat. A robbanóanyagot valamennyi lánckamrában elhelyezték, közülük a pesti oldaliak robbantak fel. A függesztőrudak egymás után elszakadtak és a híd pesti, majd középső nyílása a Dunába zuhant.
A Lánchíd újjáépítéséről szóló döntés 1947 tavaszán született meg. Az újjáépítés során a terveken csak keveset változtattak. A kocsipálya szélességét 5,4-ről 6,45 méterre növelték, mindkét hídfőben gyalogos átjárót építettek, valamint a pesti hídfőben a tönkrement lánckamra teljes átépítésével egyetemben a villamos aluljárójának építését is elvégezték. A régi láncok anyagát 76 százalékban fel lehetett használni.
Az újjáépített hidat az eredeti avatásának századik évfordulóján, 1949. november 20-án, vasárnap adták át a forgalomnak. A hídfők belső oldalán, az oroszlánszobrok alatt feliratok emlékeztetnek a híd alkotóira.
Az budai váralagút a lánchíd megépítésének következménye volt, hiszen a híd gyakorlatilag a várhegybe szaladt volna bele. A 350 méter hosszú alagút 1857-ben készült el Clark Ádám tervei szerint.
A Széchenyi Lánchíd az Alagúttal együtt 1994-ben, a privatizációs törvény végrehajtása során vált a fővárosi önkormányzat tulajdonává. 1996-ban kerültek az eredeti formának megfelelő címerek a híd és az Alagút kapuzataira.
A Lánchidat utoljára 1986-1988 között újították fel.
